A sztár szereposztású remek országimázs reklámfilmek után aggasztó hírek érkeznek a cuki koalák és Krokodil Dundee hazájából. Nagyon úgy tűnik, hogy a valamikori börtönsziget visszakapja a régi rendeltetését és újra fegyházként, pontosabban fegyenc kontinensként működik majd.

Köztudott, hogy a szigetet az angolok az 1700-as évek végén rabokkal kezdték el háziasítani. Ide kerültek a legelvetemültebb és leggátlástalanabb elítéltek, abban a reményben, hogy itt megváltoztatható lesz a magatartásuk. Ám ha még sem, akkor sincs semmi baj, elég elszeparált hely ez a civilizált országokhoz képest, hogy ne okozhassanak gondot. A mai lakosság 90%-a ezeknek a kezelhetetlen „A” listás bűnözőknek a leszármazottja. A génjeikben, a vérükben van az erőszak, az agresszió.

Nem véletlen, hogy az ausztrál iskolarendszer évszázadok óta a burkolt átnevelést alkalmazza. Azzal a szándékkal, hogy megelőzik az erőszakra való hajlam kialakulását. A rádióknak műsoridejük 76%-ban lágy, szeretetteljes zenét kell sugározniuk, a tv-ben csak éjfél után vetíthetnek véres krimiket és horrorfilmeket, azokat is csak úgy, hogy a kritikusabb részleteket kitakarják egy fekete négyzettel. Jó ideig fekete listán szerepeltek Agatha Christie, John Grisham vagy Stephen King könyvei, Joe Nesbo műveit pedig a be sem engedték az országba. A mai napig erőszakos tartalmú könyveket csak a nagykorúság igazolását követően vásárolhatnak az ott élők. A gyerekeknek előbb kell részt venniük varró tanfolyamon, állatgondozó és simogató tréningeken, gyengédség kurzuson és csak a minősítések megszerzését követően focizhatnak, birkózhatnak vagy választhatnak egyéb agresszív sportot, hobbit.
Most mégis úgy tűnik a vér nem válik vízzé. Dr. Arthur McCloskey egy több évszázados titkos kutatómunka eredményét összegezve jutott erre a szomorú következtetésre. Mindeddig homály fedte ezt a különleges felmérést, most azonban napvilágra került az eredmény. A McCloskey család szigorúan titkos megbízatást teljesített már generációk óta. Még a brit gyarmatosítás idején bízta meg a királyi udvar az orvos Benjamin McCloskey-t azzal, hogy költözzön át a szigetre és figyelje, illetve dokumentálja a rabok viselkedéstanát, esetleges fejlődését. Munkája nemcsak, hogy életre szólt, de azon túl is. A feladatát tovább kellett adnia a gyermekeinek, a bizalmas megbízás így szállt apáról fiúra, nemzedékeken és évszázadokon keresztül. Ma már elmondhatjuk, az egyik leghosszabb állami küldetést és egyben az emberi magatartásra vonatkozó kutatást teljesítette a családjuk. Úgy tűnik ez a misszió most véget ér. A tervek szerint ugyanis 200 éves megfigyeléssel egybekötött türelmi időt rendeltek el akkor, amikor 1818-ban McCloskey hivatalosan megkapta a felkérést. Ez idén járt le, ezért időszerű a rendelkezésre álló adatok elemzése, és a konzekvencia levonása.

Ezek pedig lesújtóak. A többszörös generációváltás sem tudta kiölni az emberekből a rossz vért. Nem tudta radikálisan békésebbé, barátságosabbá és jámborabbakká tenni őket. Hiába a kiskoruk óta zajló békés természet nevű nevelő program. Még mindig ezen a kontinensen a legmagasabb a bűnözési ráta. A statisztikák szerint és a kriminalisztikai kimutatások alapján kiemelkedően nagy a betörések, a gyilkosságok, az egyéb erőszakos cselekmények, valamint a káromkodások száma. Nagyságrendekkel veszélyesebb városnak minősül Sidney mint például a Brazil régió, amely hosszú ideje listavezető ezen a téren.

Az ausztrál kormány kénytelen volt belátni, hogy próbálkozása kudarcot vallott, ezért az ENSZ-hez fordult, aki nemzetközi szinten konzultált a kérdésben. A végső álláspont szerint 2020-ban Ausztráliát újra börtönszigetté nyilvánítják. A következő hónapokban elkezdődik a lakosság teljes átvilágítása bűnügyi szempontból. Lesznek, akik elhagyhatják a szigetet, mert a bűnügyi nyilvántartásokban nem szerepelnek és nincs a múltjukban semmilyen agresszív cselekménynek nyoma. És lesznek, akiknek maradniuk kell, mert az emberiségre nézve opcionális fenyegetést jelentenek. Ezzel párhuzamosan a többi földrészen megkezdődik a fegyházak és javító intézmények felszámolása. A cél, hogy 2040-re az egyetlen büntetés-végrehajtási intézet az ausztrál sziget legyen. A társadalom számkivetettjei egy saját külön birodalomban élhetnek majd. A kérdés, ez vajon jobbá teszi-e a világot. Ennek a kérdésnek a megválaszolása már egy másik több évszázadon átívelő megfigyelés titka lesz.

Ha tetszett ez az írás, akkor csatlakozz az oldal követőihez.