Miért jó film az első Predator és a folytatások miért nem?

predator2.jpegA filmtörténet egyik rusnya szörnyetege a napokban újra szemléltető oktatást tart hentelésből a mozivásznon. Fogadtatása azonban igen vegyes, ellentétben a valamikori belépőjével, amely nagyon badass volt, és kiállta az idők próbáját. A folytatásokat valahogy sosem sikerült igazán eltalálni. Vajon miért? Mi tette az első filmet bravúrossá a többit meg a futottak még kategória tagjaivá?

Harminc évvel korábban voltunk. 1987-et írtunk, nálunk pár évvel többet, de ez a kicsi nem oszt nem szoroz. Az izomagyú gyilkológépek idejét éltük. Schwarzenegger virágkorát kezdte élni, éppen évi két filmmel száguldott a csúcs felé, a népek pedig zabálták a filmjeit, mint zombik az emberhúst.

Akadt egy ambiciózus rendezőnk John McTiernan személyében, aki nagyon meg akarta mutatni, hogy tud. Sikerült is neki, és ő ezt meg is hálálta, mert ezt követő munkája is az akciómozik megkerülhetetlen alapműve lett, a Drágán add az életedet.

A producerek közt megtaláljuk Joel Sivert, akinek a neve a 80-as és 90-es években összeforrt a tökös akciófilmekkel, mint a már említette Drágán add az életed széria, a Halálos fegyver mozi sorozat, a Kommandó vagy Az utolsó cserkész.

A filmes trükkök és kreatúrák legendája Stan Winston is beleköpött a levesbe, amikor az első körben egy irodista munkakörben görnyedthátúvá öregedett óriás cecelégyre hasonlító szörnyet újra tervezte. Jól tette. Az összeaszott bazi bogár nem volt különösebben ijesztő, de ez a csáprágós Bob Marley imitátor annál inkább. Nem mellesleg a csáprágókat James Cameron javasolta Winstonnak.

Alan Silvestri olyan pofátlanul hátborzongató zenei aláfestést rittyentett, hogy a nem létező hőlátásunkat is elveszítjük tőle. Talán a Vissza a jövőbe után a második legismertebb muzsikája, nem véletlenül. Jelentősen hozzájárul ez a különleges hangzásvilág a feszült atmoszféra megteremtéshez.
predator.jpgAz első film hamisítatlan „B” film volt. A tesztoszteron szint az égig ért, mint a paszuly, az izomszag a vásznon innen is érezhető volt és az egy képkockára jutó bicepszek száma Guinness rekordot döntött. Akkoriban a maszkulin mozik menő voltak.

Mondhatjuk, hogy két filmet kapunk egy áráért. Mint az Alkonyattól pirkadatig esetében, ahol egy kemény tarantinós hangulatú gengszterfilmből belecsöppenünk egy vérgőzös horror komédiába. Itt meg akciófilmből lesz egy sci-fi horror kombó.

A feszültség folyamatosan emelkedik. A klasszikusan építkező horrorzsánert láthatunk. Érezzük, tudjuk, hogy van valami a levegőben, de nem látjuk, nem ismerjük. A lehető legtovább rejtve marad a gonosz kiléte, kinézete, így ezzel végig fenntartható a feszkó. Ez az, amit egy második résznél már nem lehet meglovagolni, mert már mindenki tudja, hogy néz ki a szörnyünk. Erre jó példa A bolygó neve: halál, ahol James Cameron meg sem próbálja megidézni az első film elnyújtottan kialakított ismeretlentől való félelem fokozását, hanem kard ki kard, és az akcióra gyúr. A kommandósok és a xenomorphok nyílt sisakos háborújára.

Egyszerűségében működik. Vannak a nagyon izmos és nagyon erős emberek, akiknek úgy csillog a testén az olaj, mint Jucika szájfénye a szombat esti techno partyn, és van egy rejtélyes valami, ami képes ezeket a nagyon erős és izmos férfiakat kifilézni, mint Fördős Zé a frissen fogott pontyot az iklódbördőcei halászlé fesztiválon. Faék egyszerű. És kurvára hatásos.

A kevesebb több. Akkor még senki nem akart univerzumot építeni, nyoma sincs az AVP-nek, az készítők csak egy belevaló, zsigerig hatoló, véres akciófilmet akartak forgatni. Ezért a ragadozóról sem tudunk meg sokat, épp csak annyit, hogy emberek trófeájára vadászik és időnként visszatér a Földre. Ez elég is. Minél többet tudunk meg valamiről, annál inkább elveszik a nagy ismeretlentől való rettegés bája. Keveset markol, de azt nem engedi el.

Szóval kellett a korszak, az alkotók és a koncepció egyben állása. Talán eljön még egyszer ugyanez a szerencsés csillagzat. És elhoz a galaktikus űrvadászhoz méltó epizódot.
predator1.jpegHa tetszett ez a poszt, akkor ne feledd, hogy eszközök vagyunk, fogyóeszközök.